2016. augusztus 22., hétfő

Írok ...

Az írás minden formája lehetőséget nyújt számomra. Ez a kedvtelés reményt ad, lelket önt belém és új kihívások elé is állít. Jelenleg a cikkírással kapcsolatos élmények töltik be a maradék szabadidőmet. A Vali-life életmódblogom, és a La femme online magazinban megjelenő írásaim. 
Júliusban a kortárs költészetről írtam cikket. Nagyszerű volt erről írni, hiszen valamilyen szinten ennek én magam is a részévé váltam (névtelenül, a tömegekben). Augusztusban a slam poetry egyik kiemelkedő alakjával Kemény Zsófival készíthettem interjút.Nagyon izgalmas volt, mert Zsófi egy különleges személyiség, akiről tényleg van mit írni. Így kérdezni sem volt nehéz. Interjúalanyra vadászva könnyedén ráakadtam, mert az egyik videómegosztó csatornán nagyon közkedvelt, és számos eredményt elért slam poetry versenyeken. A cikk ide kattintva olvasható.

Sokat foglalkoztatnak az alábbi gondolatok, így ideje volt őket összerendezni egy kis versikébe

Kádár Valéria - A titok
 
Szememben csillan a jövő reménye,
hogy nem az álmaiban élek, hanem
megélni fogom az álmaimat végre...

Teremtek... mit a képzeletem alkot,
bőséggel boldogság társul, 
ami megtölti a lelket és a markot.

Hinni kell, holnap szebb nap virrad,
csodálatos dolgok várnak,
csak gondolj rá, le sem kell írjad.

Adj hálát, éld meg örömmel a létet
mert nem tudod meddig tart
ez a csodálatos élet!

2016. július 19., kedd

Első cikkem La femme oldalán

Hurrá nyaraltunk! A La femme oldalán megjelent első cikkem témája Horvátország, azon belül is Vrsi település és a környékbeli érdekességek. A csodás tenger, amit valójában most először volt szerencsém megtapasztalni, engem is megihletett! A Horvátország gyöngyszeme című cikkem ide kattintva elérhető!



Kádár Valéria 
A vágyak tengerén


Lágyan magához láncolt,
selymesen ringatva testem,
lelkemben érzelem táncolt,
rabja, s kedvese lettem.

Hullámzó hűs szerenáddal
csábítva hívogat engem,
égető szüntelen vággyal
sellőként újjászülettem.

2016. május 31., kedd

"Bízom, Van, Ki véd" zenés irodalmi est

Szemerédi Bernadett színművésznő
A facebook-on láttam meg Szemerédi Bernadett színművésznő megosztását a mai rendezvényről, aki pár éve az általam megálmodott, és szerkesztett Ars Poetica Versklub első antológiájának könyvbemutatóján fellépett. Már akkor lenyűgözött a művésznő sokoldalúsága, hiszen verseket ír, gyönyörűen énekel emellett hegedűn játszik, ami az egyik legkedvesebb hangszer számomra.

A Jó szó esték elnevezésű rendezvénysorozat hat éve várja az érdeklődőket. Célja a szeretet üzenetének terjesztése, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak az ingyen is elérhető legértékesebb  dolgok, mint a jó szó, a szeretet vagy éppen a hit. Ma Szemerédi Bernadett volt az est vendége, a nézők érkezéskor egy-egy üzenetet húzhattak, amivel az asztalokhoz ülhettek. Sütemény és tea fogadta őket az asztalon hangulatos gyertyafénnyel. Miután a házigazdák szóltak néhány kedves szót az egybegyűltekhez Bernadett vette át a szót. Egy órás műsora egy pillanatnak tűnt, tartalmas és lélekemelő élményt nyújtott. Személyes élményeit is beleszőve a versek és a dalok összessége tökéletes kerek műsorrá állt össze. Külön öröm számomra, hogy a Hallelujah, a Nézz rám Istenem című dalokat is hallhattuk. Sokunkat megérintve, könnyeket csalt szemünkbe. A művésznő párja Széplaky Géza színművész is közreműködött a műsorban, két verset is hallhattunk előadásában.


Széplaky Géza színművész
A bejáratnál az alábbi üzenetet húztam, ami hosszan elgondolkodtatott:
"Egy napon miután uralmunk alá hajtottuk a szelet, a hullámokat, az árapályt, és a gravitációt, talán hasznosíthatnánk a szeretet energiáit is. Akkor a világtörténelem során másodszor, az ember újra felfedezné a tüzet."
/Pierre Teilhard De Chardin/

A műsor után gratuláltam, és váltottam néhány szót a művésznővel


Évadzáró Irodalmi teadélután

Egy újabb különleges irodalmi rendezvényen vehettünk részt 2016. május 20.-án Halmainé Tóth Gabriella jóvoltából immáron húsz fővel. Az irodalmi teadélután vendége Szolnoki Gábor Polgármester Úr volt, akivel most magánemberként beszélgetett Gabriella. Polgármester Úr irodalomhoz való vonzódása a középiskolában kezdődött. Megtudhattuk, hogy az írás szerves része az életének. 2006-ban a Tárnokhír szerkesztésében nagymértékben segédkezett. Polgármesterként számtalan levelet válaszol meg, rengeteg ír, ami igazából inkább közéleti írás, mint irodalmi megfogalmazás. Azonban feleségéhez Dobos Erikához írt verseket érzelmei kifejezésére, amikor Tárnokra költözött.
A művészettel való kapcsolata elfoglaltságainak köszönhetően még nem bontakozott ki teljesen. Az elmúlt hónapban feleségével Erikával felkérést kaptak, hogy egy színjátszó körrel szerepeljenek, aminek Szolnoki Gábor testvére is a tagja. Kolozsváron, és Nagyváradon is előadták a darabot. Nagy élmény volt számukra!
A találkozó végéhez közeledve Pluhár Rudolf örvendeztetett meg bennünket egy újabb Romhányi mű előadásával, így ez alkalommal sem maradt el a versmondás.

Az évad utolsó Irodalmi teadélutánján megköszöntem a megjelentek nevében Halmainé Tóth Gabriellának, hogy egész évben havi rendszerességgel szervezte a rendezvényeket, ami számunkra nagy örömöt okozott. Munkájának köszönhetően elmondhatjuk, hogy van irodalmi élet Tárnokon!

2016. április 26., kedd

Irodalmi teadélután a Föld napján

A tárnoki poéták és irodalom kedvelők körében különleges módon ünnepeltük 2016. március 22.-én a Föld napját. Halmainé Tóth Gabriella felkért bennünket, hogy írjunk erre az alkalomra a témával kapcsolatban verset, prózát. Sorban hangzottak el a művek. A felolvasást én kezdtem A föld napjára című versemmel, majd Táncosné Németh Györgyi témával kapcsolatos alkotásait hallhattuk. Magyar András költőnk művében rávilágít a szomorú valóságra hogyan romboljuk a környezetünket. Közülünk az egyik legifjabb alkotó Maczell Soma novellát írt a Föld napjára. Többször is szó esett a környezetvédelem fontosságáról, a fák ültetéséről. Irodalom kedvelő társaink neves költőket idéztek meg, Marczell Kis Judit nagyon szereti a fákat. Az ország több pontján található kedvenc fáira emlékezett meg Tóth Árpád A fa című versével. Marcell György az egyik kedvencét hozta, Radnóti Miklós Bájolóját. Pluhár Rudolf az egyik legszórakoztatóbb szavaló körünkben, aki emlékezetből mondja a verseket. Ez alkalommal többek között Romhányi József Egy szú végrendelete című művét mondta el. Új versíró is megjelent a rendezvényen Pandur Erika személyében, aki 2013 óta próbálkozik a versírással.

Kádár Valéria
A Föld napjára

Halkan lépkedve a lágy pázsiton
bejárom a végtelen tavaszt,
nyomomban sóhajt a pitypang
meztelen talpaim alatt.

Utamat kísérik hosszasan,
a váltakozó évszakok,
forró-lázas éjszakák után,
téli fagyos nappalok.

Illatod mélyen beszippantom,
te csábos, buja, szeszélyes...
Bölcsődben alszom végső álmom,
majd Te őrzöd ébren... Természet.

Marczell Soma
A legszebb hely

A két kutya, mint az ökör úgy húz. Nem lehet már bírni velük.  Ahogy átmegyünk a főúton, valahogy mindig kijönnek rajtuk az ősi ösztönök. Minden bokorba berántanak, minden fát megjelölnek. Nagy nehezen csak elérünk a nagy rétre. Itt elengedem őket, had futkározzanak, úgyis tudom, jönnek utánam akár az árnyék.
Most hogy már nem kell a kutyákra irányítanom minden figyelmem, kicsit jobban szét tudok nézni.  A kis ösvény mellet még mindig ott áll az öreg fa, amit egy villám derékba tört. Ez volt az egyetlen fa, amire sikerült fölmásznom. A fű között a mindig sáros talajban őzike nyomát lehet felfedezni. Meg egy motorét. Gratulálok! A fejem fölött a patakból felreppent kócsag húz el a tó felé. Milyen kecses, és mekkora. Elértünk a kis hídhoz.  Itt ismét felteszem a pórázt kedvenc házőrzőimre.  Így megyünk végig a Benta partján. A meder mellet, két oldalt állnak a jellegzetes, görbe fák, melyek lombjai közt mindenféle kis madár dalolja szebbnél szebb dalait. Egy korhadt fa törzsén egy harkály serényen kopog, hátha talál valami finom kis kukacot. A faluból kihallatszik a déli harangszó. Ideje hazaindulni, mert, mindhárman kikapunk, ha nem érünk haza ebédre.
Hazafele menet egyre csak azon jár a eszem, milyen jó nekem, hogy a legszebb ország, legszebb helyén élek.
És ezt sokan nem is tudják.

Táncosné Németh Györgyi
Szeretem a földet!

Szeretem ezt a csodás földgolyót, Igen!
Csillagok csöndjét, mely lelkemen pihen.
Szeretem zafír kékjét, ahogy tündököl,
szelíd partjait öleli szikrázó víztükör.   

Szeretem a nap tüzét, mely élteti,
s az embert a természet fölé emeli.
Szeretem gömbölyű alkotásodat, Uram,
E földcsodát, mely mindig rám zuhan!

Magyar András
FÖLD

Itt élek én is e földön,
s érdekünkben óvom, őrzöm.
E kék bolygón, mely oly mesés,
mit fojtogat haszonlesés,
mint egykoron tatár mongol.
Szándékosan pusztít, rombol,
mert benne pénzéhség tombol.
S azt épít fel, amit gondol,
fák helyére vasbetonból.
És mi engedjük, hogy bántsák,
s tönkretegye pénzsóvárság!
Természet megbüntet minket,
szétzúzva reményeinket,
mert önzőek vagyunk, s linkek.

Általunk e joggal féltett
föld, mely minket táplál, éltet
már sokmilliárdnyi éve
életnek halálnak réve.
S hogy soha ne legyen vége,
mi, mit sem nyújtunk cserébe.
Visszaélünk vele gyarlón,
tékozlóan és pazarlón.
Teste sebekkel van tele.
Nem bánunk féltően vele.


Olajt, gázt bányászunk, s ércet.
Kövekért lebontunk bércet.
Nukleáris kísérletek
ejtenek rajta hegeket.
Mérget szórunk légkörébe,
s szeméthalmokat a mélybe.
Ha nem teszünk semmit, félő
megsemmisül ami élő.
Egyszer majd megrázza magát,
s átszakad völgyekben a gát,
s kiirt mindent, amit adott.
Füst takarja el a napot.
Kihalt lesz mi most még lakott.
Domborzat kap új alakot.
Így nyit majd föld tiszta lapot.
Hurrikán, cunami, orkán,
s szélvihar áramlik torkán.
Bosszúálló lesz, s haragvó,
s bűnhődni fog őt kirabló,
mint akit az Isten megver.
Hegyszirt lesz, hol mély volt tenger.
Forró lávafolyam henger
fogságába reked ember.
Köszönhetőn vulkán hőnek,
növények felperzselődnek.
Savas esőcseppek hullnak.
Erdők szénné alakulnak.
Sötét koromfelhős égbolt
nem türkizkék lesz, mint rég volt.
Gázfelhők felszínre törnek.
S természet ellenünk förmed.
Elégnek növények, s magvak
megfagynak, vagy elolvadnak.
Jégsapkák párává válnak.
Pusztul növény, ember, állat.
Ha föld teste beleremeg,
víz alá jutnak polderek.
Új szigetek keletkeznek.
S milliók pusztulnak, ezrek.
Széttörik, mi eddig egy volt.
Völggyé válik, magas hegybolt.
Földrészek víz-mélybe hullnak.
Élők örvényekbe fúlnak.
Sarki jégréteg megolvad,
s nem látjuk napot, s a holdat.
Jeges hóviharok fújnak,
s borzasztó lesz minden új nap.
Lassan kihűl, s majd nem lüktet.
Meg kell védeni földünket!
Ne engedjük azt, hogy bántsák!
Tett kell ide, s nem imádság!

Ehhez senkinek nincs joga.
Gyermeki jövő záloga.
Vigyázzunk rá, sokkal jobban!
Mert szíve miértünk dobban.
S hogy ne hulljon senki könnye,
ne temetkezünk közönybe!
Csak, mert ez a kérdés untat.
Megöljük őt, s önmagunkat.


2016. április 12., kedd

Magyar Költészet Napja a Tárnoki Művelődési házban

Évek óta rendszeresen részt veszek a Tárnokon megrendezésre kerülő Költészet Napi rendezvényeken. Ez az idei egy kicsit különlegesebb volt számomra, mivel nem csupán verssel, hanem énekkel is készültem. A Gaudium kórus is fellépett a rendezvény első részében, amikor Bálint Imre Életöröm című kiállításának megnyitójára került sor. Bár kamara kórusként jelentünk meg kis létszámmal, a visszajelzések szerint így is sikerült élményt adnunk a megjelent vendégek és előadók számára. 



A kiállítás megnyitóján felléptek az IRKA Irodalomkedvelő Klub tagjai, akik saját illetve kedvenc verseiket szavalták vagy olvasták fel. Bálint Imre kiállítását az érdi Poly-Art alapítvány elnöke Somfai István nyitotta meg. A műsort zeneileg Ábel Csaba színesítette, aki gitáron játszott és énekelt. Miközben hallgattam a zenét, ámulatba ejtett. Egy szál gitár és egy énekhang hogyan képes úgy szólni, mintha egy egész zenekar játszana, betöltve a termet.
A program második felében Halmainé Tóth Gabriella volt a rendezvény házigazdája, aki József Attilára emlékezett életrajzán át Óda című verséig, amit Latinovits Zoltán előadásában hallgattunk meg felvételről. A tárnoki költők is színre léptek, először én, majd Táncosné Németh Györgyi végül Magyar András olvasta fel versét.


A Tárnoki Lokálpatrióták Kulturális Közhasznú Egyesületének jóvoltából idén is kaptak egy tábla csokit azok a bátor jelentkezők, akik verset olvastak fel. A Tárnoki II. Rákóczi Ferenc Sportiskolai Általános Iskola szavalóversenyének győztesei is elmondhatták a közönségnek a megtanult versüket. Igazi élmény volt újra hallani, sokkal felszabadultabban szavaltak, mint a versenyen. Az óvodás korosztály is megörvendeztetett bennünket egy-egy mondókával. Csokit pedig felnőttként is öröm volt kapni.